Erney Móric és Vécsey Jenő mérnökök gépjármű- és repülőgép-alkatrészek előállítására alapították 1916-ban az "Ikarus" Automobil- és Repülőalkatrészgyár Rt.-t.
Az első világháború után főleg autóhűtők és egyéb alkatrészek gyártásával foglalkozó céget az 1949-es államosítást követően az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyárával, valamint a Repülőgépgyár Rt.-vel az ekkor alapított Ikarus Karosszéria és Járműgyárba vonták össze. Autóbusz-karosszériát az Uhri testvérek gyárában már az 1930-as években is készítették, elsősorban a MÁVAUT és a BSZKRT részére.
Az új vállalat termelése az 1940-es évek végén elérte a napi hat darabot, s az itt gyártott karosszériákhoz a motorokat előbb a Láng Gépgyárban, 1950-től a Csepel Autógyárban állították elő, az alvázakat előbb a MÁVAG, majd maga az Ikarus, az egyéb alkatrészeket a győri vagon- és gépgyár szállította.
Az első sikertermék az 1953-tól közel két évtizeden át gyártott farmotoros Ikarus 55 típus volt. 1964-től a KGST döntése alapján Magyarország szakosodhatott az autóbuszgyártásra. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérvárott, és új motorgyártás indult Győrben. A hetvenes években kezdődött a nagysorozatú 200-as jelű buszcsalád gyártása. A fejlődő országoknak nyújtott segítség keretében a vállalat autóbusz-összeszerelő üzemeket létesített Irakban, Kubában és Madagaszkáron.
A hetvenes évek végére a gyár 10 ezer darabos éves termelésével Európa legnagyobb gyártója lett, majd a 80-as évek elejére a világ öt legnagyobb buszgyártója közé került, s mintegy 60 országban közlekedtek az Ikarus buszai. A nyolcvanas évek végére, majd a volt KGST-piac, de különösen a Szovjetunió felbomlása után a mintegy 9 ezer munkavállalót foglalkoztató nagyvállalat súlyos válságba került.
Az 1991-ben Ikarus Járműgyártó Rt.-vé alakult, s még az évben 30 százalékig az orosz Atex-csoportnak értékesített vállalatot hosszas privatizációs huzavonák, s az ezt óhatatlanul kísérő súlyos pénzügyi nehézségek után 1998-ban adta teljes egészében magánkézbe az ÁPV Rt. Az addig állami kézben volt 64 százalékos részvénycsomagból 10 százalékot a dolgozók vásárolhattak meg, a fennmaradó többségi hányad pedig a Széles Gábor fémjelezte - a részben a Műszertechnika Rt., részben a Videoton Rt. alkotta - MT-Liz Kft. tulajdonába került.
Az akkor már alig ezernél több buszt gyártó cég az év második felében ismét csőd közeli helyzetbe került a meghatározó orosz piac drámai összeomlása következtében. 1999 végén az Ikarus Rt. vegyes vállalatot alapított IKARUSBUS Rt. néven, melyben a részvények 75 százaléka a francia Renault és az olasz Iveco közös cége, az Irisbus tulajdona. Az IKARUSBUS ma elsősorban városi, valamint távolsági autóbuszokat gyárt kis sorozatban.
Forrás: hvg.hu
Utolsó kommentek