A Tobler történet
A történet úgy kezdődött, hogy 1868-ban Jean Tobler (Theodor Tobler édesapja) megnyitotta első saját kis édességüzletét Bernben, ez volt az úgynevezett "Confiserie Speciale". Harminckét évvel később drasztikusan megnövekedett az igény Jean Tobler termékei iránt, ennek hatására 1899-ben saját csokoládé gyárat alapított fiával, amely a „Fabrique de Chocolat Berne, Tobler & Cie” nevet kapta. A gyár azóta is hűséges maradt Svájchoz, sőt a gyártás a mai napig Bernben történik.
Nem sokáig vezette az így létrehozott céget, alig egy évvel később, 1900. június 19-én a 70 éves Jean Tobler átadta a cég vezetését gyermekeinek, Emilnek, Theodorenak és Mathanak. Döntése nem bizonyult rossznak, hiszen több mint száz évvel később, még mindig világszerte ismertek az általuk készített édességek.
Közülük is a leghíresebb csokoládékészítő Theodor Tobler lett (aki büszkén mosolyog a bal oldalon látható fényképen), aki unokatestvérével, Emil Baumannal 1908-ban berni tűzhelyük mellett állva egy új receptet kísérleteztek ki: ekkor született meg az eredeti Toblerone, amely a „Tobler”, valamint a „Torrone” (mézes-mandulás nugát olasz kifejezés) szójátékból lett összefűzve.
A későbbiekben valamelyest bővült a termékpaletta, a nagy klasszikus azonban mindvégig megmaradt. Legtöbb fejlesztésük sikeres lett, ennek köszönhetően a cég meglehetősen jól működött, bár több holtpont is megjelent a történelmükben. Először 1929-ben a new yorki tőzsdei összeomlás volt negatív hatásokkal az eladásokra. Az ezt követő globális gazdasági válság, és különösen az export összeomlása mélyen súlytotta a Toblert. Szerencsénkre azonban a válságból sikeresen kilábaltak.
Az ezt követő években sikerült stabilizálniuk helyzetüket, azonban egyre nehezebben tudták tartani a versenyt a hozzá képest hatalmas összevont édesipari cégekkel, így 1970-ben a Toblert is elérte sok kis csokoládégyartó cég sorsa: szerződést kötött a Sucharddal, ezzel elveszítette valódi függetlenségét.
Egészen 1990-ig tartott ez az együttműködés, amikor a Suchard sikereit átveszi a Kraft, ezzel a Toblerone brand is az ő portfóliójukba került.
Mese a sasról és a medvéről
A 1908-ban megkezdett kísérletek meglehetősen gyorsan meghozták eredményüket, a következő évben már elkészült a végleges ízvilág, amit ma is ismerünk. Azonnal le is védették, ez lett az első szabadalmaztatott tejcsokoládé mandulával és mézzel. A forma is különleges lett, így ez is kiérdemelte a védett védjegy titulust. A jellegzetes kis háromszögek alakjáta számos magyarázat született, ezek közül a legvalószínűbb szerint egyénként a svájci Alpokat ábrázolják. A háromszögek száma a kiszereléstől függően 3 és 17 között lehet, a hagyományos tábla (100g) eredetileg 12 csúcsból állt.
A forma nem sokat változott az évek folyamán, a csomagolás azonban több módosításon is átesett. Kezdetben a csokoládé oldalán egy sas volt látható, de 1920-ban ez lekerült és helyét átvette egy medve, amely Bern címere.
Tíz év múlva ismét változott a csomagolás, visszatért a sas, ezúttal egy zászlóval, amin egy „T” és egy „E” betű látható (esetleg a készítők neveinek kezdőbetűi?). 1930 a nacionalizmus korszaka volt, emiatt nem volt szabad reklámozni a terméket a svájci nemzeti jelképpel.Ez a csomagolás már meglehetősen sokáig kitartott.
2000-ben azonban ismét ideje volt változtatni, a kék és fehér Tobler logo eltűnt, helyén megjelent az Alpok hetedik legmagasabb csúcsa, a Matterhorn. Szemfülesek pedig azt is észrevehetik, hogy egy rejtett képet is találhatunk, a hegycsúcsot ábrázoló rajzban az árnyékok között kirajzolódó folt egy medve, ami a csoki szülővárosára, Bernre utal.
Próbálkozások a tökéletes tökéletesítésére
Az eredeti receptet követő jópár év meglehetős nyugalomban telt. 1969-ben következett be a következő jelentős változás, ami a termékpaletta bővítésében jelent meg. Az új termék szintén sikeres lett, a mai napig találkozhatunk vele, ez nem más, mint az étcsokoládéból készült fekete Toblerone.
A nagy sikerre való tekintettel már jóval kevesebb időt kellett várni arra, hogy a „család” teljes legyen. 1973-ban a fehércsokoládéból készült Toblerone is elindult a svájci piacon. Túl gyorsnak persze így se nevezhetjük a fejlesztési folyamatokat, de jelen esetben mindenképpen igaz, hogy érdemes volt a megfontolt haladást választani.
Az utóbbi években a piaci verseny hatására már egyre több, kisebb-nagyobb változtatást jelentő terméket dobtak piacra. Ennek a folyamatnak köszönhető az 1995-ben forgalomba hozott Toblerone Minis (12,5g), illetve az alig két évvel később megjelent Toblerone praliné, majd közvetlenül ezt követte 1998-ban a kék Toblerone.
2007-ig kellett várni a következő változatra, ekkor egy teljesen új íz élmény indult, ami a Toblerone Fruit & Nut névre hallgat. Ennek csomagolása lila és narancssárga árnyalatú, és a jobb sarkában a mazsola és mandula látható, amelyek az új fő összetevőkre utalnak.
A cég termékei fejlesztése során igyekezett a lehetőségekhez képest hozzájárulni a csokirajongók egészségének megőrzéséhez, ennek jó példája, hogy a 2009 után megjelent termékek összetevői között már nem található meg a tejzsír.
A Toblerone csokoládék 25%-át vámmentes üzletekben adják el.
A Toblerone tudtán kívül beleszólt a nagypolitikába is. 1995-ben ugyanis kiderült, hogy Mona Sahlin svéd politikus 2000 $ értékű Tobleronet vett az hivatali hitelkártyája terhére. A kipattant botrány következtében Sahlin kénytelen volt lemondani miniszterelnök jelöltségéről. Ez volt az hírhedt „Toblerone-ügy”.
1982-ben A „Guiness World Records” kiállításon bemutatták a Toblerone csokoládék legnagyobbját, aminek súlya 4,5 kg, hossza pedig 80!
A Toblerone 100. évfordulóját ünnepelte 2008-ban, ennek tiszteletére január 17-én megnyílt Bernben a Toblerone jubileumi kiállítása. Dokumentumokat, képekes és az eredeti darabokat mutatták be. Ez a népszerű tudományos kiállítás egy évig utazó kiállításként turnézott Svájcban és a szomszédos országokban.
Forrás: chocologia.blog.hu
Utolsó kommentek